Autóhitel, autó hitel

Egyáltalán baj, ha kevés autó fogy? Úgyis annyira kevés a parkolóhely. Azonban van egy szint, ami alá nem kellene menni, egyszerűen azért, mert az ágazat belerokkan.

Az autókereskedelemnek azonban sikerült az idén az alá a bizonyos szint alá zuhannia. Ha igazak az előzetes adatok, akkor 2009 végéig körülbelül 78 ezer új személyautót adnak el a márkakereskedők. Ez nagyon rosszul hangzik. Pláne, ha hozzátesszük, hogy ebből körülbelül 18 ezret nem Magyarországon helyeztek forgalomba, hanem olyan országokban, ahol a régi autók lecserélését úgynevezett roncsprémium-programokkal támogatta az ottani állam. Vagyis a magyar vevőkhöz körülbelül 60 ezer új autó jutott el valójában.

Tagadhatatlan, hogy a válság nem jött jól az autókereskedelemnek, amely már az elmúlt két-három évben amúgy is elindult lefelé a lejtőn. Ennek oka leginkább az ország gazdasági helyzete volt, amely amúgy sem volt túl fényes. 2003-ban és 2004-ben még kétszázezer feletti darabszámban fogytak az új autók, majd lassú, de biztos csökkenés kezdődött. Annak ellenére, hogy a bankok öngyilkos finanszírozási konstrukciókat tukmáltak a vevőkre. Ez azt jelentette, hogy az autó értéke kevesebb volt a teljes futamidő alatt, mint a fennálló tartozás. Ha tehát az ember nem tudott törleszteni, nem csupán elvesztette az autóját, de még adós is maradt.

A forint összeomlása volt az első intő jel 2008-ban – az autóhitelek szinte kizárólag devizaalapúak voltak, ettől rögtön megnőttek a törlesztőrészletek. Erre senki sem számított, 2008-ban a mi külön bejáratú hitelválságunkat nyögte az autókereskedelem, igaz, utólag kiderült, hogy a 10 százaléknyi visszaesés nem sok. Abban az évben csak elment valahogy 158 ezer új autó.

Ehhez képest nagyon gyászos az idei 78 ezer.

Az sem mindegy, hogy felfelé ívelő, vagy lefelé szálló ágban vagyunk ugyanott: a hitelből virágzó eladások nyomán sok autókereskedés nyílt, persze ezek építését is hitelből finanszírozták, ahogy az udvarukon álló újautó-készletet is.

Ahogy verseny nőtt, úgy tűnt el az autókról a haszon. A kisautókat nem egyszer már profit nélkül adták el, de hitelre. A készpénzes vevőkkel szinte szóba sem álltak, a kereskedő a banktól jutalékot kapott, lényegében ebből származott a profitja. Illetve még abban bízhatott, hogy az eladott autó visszajön olajcserére, karambolos javításra is, munkát adva a szerelőiknek. A rengeteg kereskedés között azonban egyre több olyan kisebb cég is akadt, akik havi egy-két autó eladásából tengődtek.

2009 elején még úgy indult neki az összes importőr, hogy ez az év rosszabb lesz: akár 120 ezerre is csökkenhet a darabszám. Februárban már csak 100 ezret mondtak, márciusban pedig azt, hogy talán lesz 85 ezer. A végül 60-70 százalékos visszaesés mintegy kétszáz autókereskedés bezárását hozta magával, és azért csak ennyiét, mert a német és a szlovák roncsprémium-programok hoztak egy kis extra forgalmat.

A magyar kormány egy darabig hezitált, hogy indítson-e hasonló kampányt a régi romok lecserélésére, de végül győzött a szokásos ösztön, és nem tették. Azzal az indokkal, hogy a külföldi autógyártók járnának vele jól. Arról sikerült megfeledkezni, hogy van hazánkban egy pici, évi 300 ezer autó gyártására alkalmas gyár, valami Suzuki... és arról a sok tucat autóipari beszállító is kiesett a memóriából, akik exportra termelnek. Hozzátenném, a külföldi autógyártók tavaly rekordévet zártak például Németországban, ha csak a darabszámokat nézzük – pont az ottani roncsprémium-program miatt.

Azt nehéz megmondani, hogy ezzel hány ember került az utcára az autós szektorból, pláne, ha abba is belegondolunk, hogy a megmaradt autókereskedésekben is voltak leépítések. Az tény, hogy drasztikusan csökkentették költségeiket, leépítették a feleslegessé vált embereket és a raktárkészleteket. A magyar állam nem csak az elmaradt jövedelemadó-bevételek miatt járt rosszul, ott a munkanélküli segély terhe és bónusznak a hatalmas szociális probléma. Amellett, hogy az autók utáni regisztrációs adó és áfa sem folyt be a kasszába.

Lehet, hogy jó volt ez így – könyvelési szempontból. Biztos kiszámolták, hogy még így is kevesebbet bukik az állam, az egyének problémái pedig nem szokták túlzottan izgatni mifelénk a pénzügyminisztereket. Azt sem tudhatjuk, hogy a mesterségesen felszított keresletnek nem lenne-e meg a böjtje 2010-ben.

Bár, a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesülete szerint így is jön a böjt, 2010-ben még kevesebb eladásra számítanak, tekintettel a külföldön véget érő roncsprémium-programokra: nagyjából 70 ezer darab új autó eladását tartják reálisnak. Lehet ezt szépíteni, de nem érdemes: ezen a szinten 1993-ban tartottunk, majd még egyszer visszaestünk az orosz válság begyűrűzése miatt, 1995-ben. Okkal kívánhatnánk, hogy 2010-ben végre valami jó gyűrűzzön már be, nem?

Nekem az is mindegy lenne, hogy honnan, keletről, vagy nyugatról.